Pendulum - Immersion
2010.07.18. 11:04 6 hozzászólás Zoda_zoda
A 2009/2010-es év legnagyobb drum and bass albuma a méltán híres Pendulum keze munkája, amivel egy kis alámerülésre invitálnak bennünket a d'n'b világába, amit mostani Immersion címet viselő albumukkal érdekesen feldobtak számunkra. Újabbnak számító korongjukon új elemekkel vegyített zenéjük ritkaság még manapság is, főleg annak köszönhetően, hogy a zenei stílusoktól kölcsönvett hangzásokat olyan kitűnően ültették d'n'b-es környezetbe, mint akik életükben eddig ezekkel a stílusokkal dolgoztak volna. Egyszóval nem hat idegenként a heavy metal, a pop sem az elektronikus zenével ötvözötten.
Ahogy a Pendulum albumoktól megszokhattuk a lemezt egy bevezető szám nyitja a 'Genesis'. A lemezt folytató számuk a 'Salt in the Wound', ami emlékezteti a hallgatót a korábbi években óriási sikert elért 'Slam'-re, nem hiába, mivel az alapötlet bizonyosan onnan származik. Habár így sem lesz unalmas a szám, mert újabb elemek bevetésével izgalmas tud maradni a szám.
A lemez legnagyobb sikerei közé tartozhat/tartozik a 'Watercolour' című számuk, ami nem is kicsit emlékeztet a korábbi Hold your colour című albumuk címadó számra, ugyanis popos hangzása, dinamikája, zenei eszközei igazán hasonlók, ám a vokálnak köszönhetően, amit ki kell emelnem, ez a szám is különleges marad.
Az első újító jellegű stíluskeveréknek tűnő szám a 'Set me on fire', ami rájátszik a 'Girl in the fire' címet viselő, szintén korábbi sikert arató recordra. Kérdés mennyire lesz önálló a szám ezek után, sőt a lemez is megkérdőjelezhető, így olvasva...
Ám ekkor jön a lemez legnagyobb drum and bass-es eresztése a 'Crush', amit megszokhattunk a Pendulumtól, de hangzásában (megint a vokált emelném ki) nagyot hoz, és megunhatatlan szám lesz belőle. Az 'Under the Waves' szintén a kicsit poposabb közönségnek szól, ám könyörtelenül tele lett pakolva az újabb eddig szokatlan drum and bass elemekkel.
Az 'Immunize' a hip-hop-rockot ötvözi a d'n'b-zel; Liam Howlett jóvoltából pedig még indie és big beat elemek is feltűnnek benne. Ami pedig végképp halhatatlan kedvenc lesz a 'The Island -Pt. 1 & Pt. 2 (Dawn & Dusk)'. A jungle-d'n'b mellett a house és a light/vocal trance is csatlakoznak a lemez hangzásvilágához, ami biztosítja a közeljövőben a számnak - Pt.1 - Dawn - , hogy a szórakozóhelyeken is viszonthallhassuk. A Pt. 2 - Dusk pedig egy tökéletesen megkoreografált átvezetéssel folytatja, amit a Dawnban elkezdett, de egészen más vonalra is tereli azt. Az első ötöd megegyezik, majd hirtelen 180°-ot fordítanak rajta, így lesz a disco számból a technot, hard technot, trancet hallgatok számára is élvezhető az előző szám.
A 'Comprachicos' zenei világa letaglózó: elektronikus gitár, basszus, rockvokál, még latin dallamfoszlányok is kihallatszanak belőle. Itt már kicsit a rock irányába haladt el a korong. Az utána azonnal induló szám a 'The Vulture' még ragaszkodik a korábban megkezdett elektronikus keveréshez, nem hagyja, hogy hirtelen áttörjünk a rock felé, hanem magával ránt vissza a lézeres partikba, a féktelen tombolásba, amikor kiadod magadból a feszültséget.
A Nickelback zenéjét idézi pár pillanatig a másik legnagyobb, legnépszerűbb száma az albumnak: 'Witchcraft', ami magyarul boszorkányságot, ördöngösséget jelent. Ez a számon belül hangzó harmonika hatására tényleg meg is adja egy őrült d'n'b-es boszorkányparti hangulatát. Most képzeljétek el, ahogy erre a számra nyomják a fekete talárba öltözött boszorkányok! Beteg, de Pendulum.
Majd a metal is megérkezik a 'Self vs Self' című számban, amit az In flames csapattal közösen készítettek. Tökéletes a vegyítés, Rob Swire lágyabb hangja is beleillik az In flames formáció énekesének igazi heavy metalos hangjának erejébe.
A 'The Fountain' a zenei világban még új Steven Wilsonnal készített record ugyanúgy kellemes színfolt a Pendulum, most már kibővült palettáján. Majd a záró akkordként beillő 'Encoder' majdnem a 'Genesis' kezdő szám folytatásaként le is zárja az albumot, de igazán szépen, lágyan mintha csak egy hömpölygő albumról lenne szó, és nem egy kőkemény drum and bass kavalkádról.
Összességében egy kétarcú albumról beszélhetünk. Folytatják a Pendulumos srácok azt, amit 2002-ben elkezdtek, de ugyanakkor meg is újjulnak, fejlődnek, és nem hagynak bennünket jó d'n'b nélkül.
Steven Wilson: http://www.swhq.co.uk/
In Flames: http://www.inflames.com/
Liam Howlett (MySpace): http://www.myspace.com/liamhowlett
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Zoda_zoda 2010.07.19. 20:47:47
.hajnika. 2010.07.20. 14:20:39
Zoda_zoda 2010.07.20. 16:04:50
tacoo · http://monitor.blog.hu/ 2010.07.20. 16:41:59
The Island első felét szeretem, de nagyon. ^^
dynand 2010.07.20. 19:25:09
Zoda_zoda 2010.07.21. 22:58:15
A "lájk", pedig most is bebizonyította, hogy hivatalosan is bejegyzett magyar ige lesz...előbb-utóbb.
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
