Beszámoló a Múzeumok Éjszakájáról
2010.06.21. 22:39 6 hozzászólás cyanide_
Megosztás
Ismét egy fergeteges júniusi éjszakát tudhatunk magunk mögött a Múzeumok Éjszakája alkalmából. Volt itt minden, Vasarely Múzeum az Op-Art kedvelőinek, akit a visszafogottabb, hagyományosabb dolgok érdekeltek, azt a Néprajzi Múzeum várta Ázsia csodálatos zenéjével és ízvilágával, illetve a kalandosabb kedvűek meglátogathatták a budavári labirintust olajlámpással.
Sajnos utóbbi előtt akkora sor állt, hogy még a buszról sem érte meg leszállni, így lehetett szépen körbehaladni újra, majd a Moszkva térről elvillamosozni a gyermekvasútig, ahol a vállalkozó kedvűek az éjszakai erdőn roboghattak keresztül a kisvasúttal (ami mellesleg plusz 300 forint volt, amit elvileg "mindenhol" hirdettek, csak mi nem tudtunk róla, és Hűvösvölgynél letettek minket a vonatról, hogy menjünk Isten hírével. no mindegy). A hegyről lefelé legközelebb óvatosabban haladunk a busszal, mivel négyből hárman tapasztaltuk a füldugulást, ami még máig is képes kísérteni.
Ha már a kísértésnél tartunk, még világosban tettünk egy kört a Kegyeleti Múzeumban, ahol kaptunk egy feladatot. Dolgunk mindössze annyi volt, hogy keressük meg térkép segítségével parcellaszám alapján a kapott sírvershez tartozó sírt. Ez elsőre számunkra olyan sírgyalázás-szagú dolog volt, de belevágtunk.
Az első problémába akkor botlottunk, mikor felfedeztük, hogy a térképen oly' csinos kis parcellaszámok a temetőben háromdimenziós változatban csak szerencsével lelhetőek fel, mivel vagy lekoptak, vagy nem is léteztek. Nem hinném, hogy egy sziklába vésett szám olyan nagy beruházás lenne, viszont az oda látogatók dolgát mindenképpen megkönnyítenék. Végül négy híres ember sírját találtuk megfejtésül, így valahogy kevésbé tartottuk "sírgyalázásnak" ezt az egész akciót. (Akit érdekel lentebb megtekinheti őket).
Az ajándék a vershajkurászásért a felettébb ígéretesnek hangzó mexikói cukorkoponya volt, amiről később kiderült, hogy az idegenvezető húga és annak barátnője készítettek marcipánból. Tévedés ne essék, elég pofás kis darabok voltak, de a marcipán nem a legfinomabb dolog.
Jászai Mari saját maga által kreált sírverse:
"Ti ittátok be lelkem lángját
Régi színházunk kedves kövei
Ti fogadjátok már ismerős öletekbe
Kilobbant poromat."
Fejtő Ferenc
„A legnagyobb szerencsém kétségkívül az volt,
hogy tudtam szeretni, és hogy szerettek”
Bethlen István és Gombos Gyula sírfeliratainak meglelése a ti feladatotok :]
Cukorkoponya nem jár, de a tudat, hogy ti megtaláltátok, én meg nem, minden bizonnyal felemelő lesz.
Viszlát.
cyanide.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
cyanide_ 2010.06.21. 22:57:15
NerWe 2010.06.22. 14:06:10
NerWe 2010.06.22. 14:07:37
Prox 2010.06.22. 18:30:14
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
