John Digweed - Structures

2010.07.20. 19:29 1 hozzászólás dynand

Megosztás

Július 12-én jelent meg az elektronikus zene állócsillaga, John Digweed legújabb mixlemeze, a Structures, melyen a korábbi Transitions szériával szemben leginkább Digweed kiadója, a Bedrock Records által kiadott trackek hallhatók. Persze az egyszeri zenehallgatónak majdnem mindegy, hogy melyik kiadótól érkeztek a zenék, jóval fontosabb ennél a mix minősége, lendülete és hangulata, és aki ismeri az angol DJ eddig munkásságát, az tudja, hogy ebben az esetben sem lesz okunk a panaszra.

Ha a lemezeken hallható zenék stílusát kellene meghatározni, akkor talán a progressive house áll a legközelebb a kiadványhoz, de a Disc Two-n találunk több, a mai trendekhez közelebb álló tech house darabot is, ettől a mix számomra kissé eklektikus lesz, pl. a második lemezen Ian O'Donovan már-már trance-es beütésű Aurora Borealisát nem sokkal követi Digweed és Nick Muir Tangent című trackjének Marco Bailey remixe, Bailey pedig hűen magához egy erősen teches hangzású átiratot készített. Persze én nem nagyon jövök ahhoz, hogy kritizáljam egy ilyen magasságokba ért művész munkáját, nem is áll szándékomban, pusztán feltűnő a zene sodrásának egymást követő lassulása majd feszesebbé válása.

De most visszatérnék az első lemezhez, ami tökéletesen hozza az 5-6 évvel ezelőtti progressive house világot, aki pedig kiismeri magát az elektronikus zenében, az tudja, hogy a progi kb. 2007 óta önismétlővé, idejétmúlttá és unalmassá vált. Ez a mix azonban annyira jó, hogy az embernek eszébe sem jut unalmassá minősíteni, a Disc One-t hallgatva nekem visszatértek az első house bulis emlékeim, amikor a több perces kiállások és flashek alatt csak feltartott kézzel álltunk a tánctéren és üvöltöttünk. Ennek a stílusnak is megvannak és meg is lesznek a szépségei, Digweed pedig a legjobb Bedrock kiadványokat gyűjtötte össze egy lemezre, hogy még véletlenül se felejtsük el: a progressive house több mint tíz év után háttérbe szorult, de eltűnni nem fog, és talán a mostani szögelős-kattogós trend elmúlta után újra visszatér a trónra.

Íme néhány zene a Disc One-ról:

Most pedig jön a Disc Two és a fentebb említett hullámvasút. A kezdő Nick Warren és Guy J trackek egy újabb progressive utazást vetítenek a zenehallgató elé, aztán szépen elindul felfelé a BPM értéke, és a mix közepére elkap minket a tech house lendülete, köszönhetően többek között a remek Nic Fanciulli és Marco Bailey trackeknek.

A fentebb is említett eklektika nem válik kárára a lemeznek, sőt inkább ez teszi egyedivé, mint ahogyan a Transitions széria négy kiadványa is átjárt a stílusok között, úgy a Structures is ettől válik egyedivé, "Digweedessé". Végighallgatva mindkét lemezt én csak abban tudok reménykedni, hogy az idén 43 éves angol fenomén még hosszú ideig nem vonul háttérbe, hiszen attól, hogy kiég és színvonal alatti lesz a keze alól kiadott munka, nem kell tartani: Digger 15 éves kora óta megszakítás nélkül pörög, a kilencvenes évek közepe óta pedig folyamatosan a legnagyobb nevek közé tartozik.

Az ősz folyamán a mester tiszteletét fogja tenni a keceli Club Koronában, és ahogy eddig minden keceli bulijában, most is teltház és észvesztő hangulat várható, természetesen én sem fogom kihagyni.

Ha kíváncsi vagy a kiadvány tracklistjére, illetve bele is szeretnél hallgatni a számokba, megteheted ezt az alábbi linken: http://www.bedrock.org.uk/structures/ vagy kattints felül a lemezborító képére.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.