Keddi Kultúr - Ismerd meg Lackfi Jánost!

2010.09.07. 09:44 szólj hozzá .hajnika.

Sokak számára a versek ismerete kimerül az iskolai, magyarórai tananyag ismeretében. Van, aki megáll a kötelezőknél mind prózai, mind lírai alkotások terén. Én azt mondom, megéri messzebbre látni. Lehet, hogy a szöveggyűjtemény 3 Ady-verse nem nyerte el a tetszésed, de talán a Biztató a szerelemhez, a Tüzes seb vagyok, vagy egy másik remekműve a kedvenceddé válik.
Én most mégsem a régi klasszikusoktól ajánlanék olvasnivalót Nektek, bár ez a téma is megér egy (vagy több) cikket. Engedjétek meg, hogy megismertessek veletek egy mai, friss, humoros, ötletes költőt, Lackfi Jánost. Ha érdekelnek a továbbiak, olvass tovább!

Lackfi János eredeti nevén Oláh János. Édesapja, idősebb Oláh János József Attila-díjas költő-író, s hogy vele össze ne tévesszék, publikálása kezdeteikor a Lackfi nevet vette fel.
A Magyar Írószövetség tagja, és öt gyermek édesapja. Versei közt akad könnyed hangvételű és komolyabb mű is. Rengeteg fordítása ismert, s munkásságát temérdek díjjal jutalmazták.
 

Ha egyéb életrajzi adatok érdekelnek, a wikipédián megtalálod őket. Én azonban hagynám, hogy a számok és tények helyett a költő-író-műfordító-tanár versei beszéljenek.
 

Plaza Balassi

Tesókám, mi lehet a széles föld felett
Szebb dolog a plazánál!
Átléped küszöbét, hűs burkot sző köréd
Mintha jégen kószálnál.
Nagy télben jó meleg, nagy nyárban enyhület
Ruha gyanánt reád száll.

Rossmann jó illatot, szökőkút harmatot
Terjenget itt arcodra,
Szintetikus a dal, vár vitéz diadal
Sétányokon harcolva.
Akin nincs vértezet, az rosszkor érkezett,
Belevész a habokba.

Mert folyik a csata, kinek van csapata,
Ki magányos vitéz csak.
Itt mindegy, hogy ki vagy, ugyanaz a divat
Diáknak és melósnak.
Ha nem új a kabát, bámulnak rajtad át,
Szinte nulla kiló vagy.

Moziba befelé ömlik a tarka nép,
Képeket vacsorázni.
A film mit nem hoz el! Karnyújtásnyi közel
Hollywoodi akárki!
Zörög kukorica, bukj le, cicamica,
Orrod alá szalámi!

Vámpír csókol tinit, kopasz guru tanit,
Kis kínai kötekszik,
Két nőnek egy pasi, fájdalmuk alhasi,
Trendik, markánsak, szexik.
Elmédbe chipeket zsenik építenek,
Gyilkológép lehetsz itt.

Bőröd zsíros tipus? Vár a kozmetikus!
Kinyomkodnak – ez ünnep! –
Faggyút is, gennyet is, az élmény nem hamis,
Dobj le trikót és inget!
Ha nagy a vashiány, kilyuggatunk, babám,
Belövünk pár pírszinget.

Melled ereszkedik, enni szeretsz pedig?
Kondizzál és varrasd fel!
Gyúrd ki a testedet, sebész esik neked
Tű-cérnával, kiskéssel!
Némi arcplasztika, úgy rúghatsz lasztiba,
Csecsemőnek kinézel!

A sok ízes bigyó van ahol mind bió,
Száz százalék természet,
Csupa meggy itt a meggy, répa a répa meg,
Kizöldül már a véred!
Aki ebből eszik, az sohasem veszít,
Nem fogja az enyészet,

Régi a rendszered? Nem lehet tetszened!
Nézz körül, mi a pálya!
Laptopod tegnapi? Most kell dobbantani,
Dobhatod a kukába!
Vegyél nagyobb agyat, mert agyad csak agyag,
Véges a gigabájtja.

Színeknek temploma, felbúgó orgona,
A pláza mint mennyország,
Zabál füled, szemed: látványt, hangzást nyeled,
Koponyád kivattázzák!
Kiföstik arcodat, megvívják harcodat,
Túlvilági vagányság!

Nyűgös imádság

Csontomból szívd ki a velőt
feszítsd ki ereim kötélnek
tépd le körmeim, hajamat
szálanként mind kihúzkodd
erőmet vedd el, nyáladzó
kisdedként henteregjek
lapos erszényként lötyögő
húsomba kór harapjon
és fejemben zörgő kaviccsá
szárítsad az agyam
szedj szét, rakj össze engemet
csak foglalkozz velem
csak velem
foglalkozz, Istenem. 

Töpörtyű

Alázatot a töpörtyűtől tanulni
amint önnön zsírjában sül zsugorodván
szemmelláthatóan öregszik
vállalva torz és minden
szépségtől mentes alakját
keményedő sárgás libabőrt
szőrszálat égéshólyagot
s végül hogy egész kicsiként is
még ropogva
táplál őrletik egyre.

Csak

Csak a szájak pirosa
csak a fogak fehére
csak a falak lemosva
csak a tarló leégve

csak a vízben a kék szem
csak a dér szempillámon
csak amíg nem emlékszem
csak amíg kitalálom

csak hangyaút a bőrön
csak szőrszálak sudára
csak a pók-vájta gödrök
az udvar hímporában

csak frissen mázolt vasra
rárajzolódó ujjbegy
csak aszfaltban maradt talp
egy helyben állva megy-megy

csak a karc az üvegben
csak a szegnyom a fában
csak amit már feledtem
csak amit megtaláltam

 Csörögj rám!

Csörögj rám, elég egyszer,
a kabátomban hagytam,
vagy elnyomja a paplan,
mindegy, ez jó lesz tesztnek.

Csörögj rám, elég egyszer,
nem veszem fel, na látod,
csak így meglesz a számod,
el is mentettem, nesztek.

Csörögj rám, elég egyszer,
külföldön nagyon drága,
bár az egész világra
a legjobb csomag, asszem.

Csörögj rám, elég egyszer,
benne van a naptáram,
mindenkinek a száma,
lenémítottam, persze.

Csörögj rám, elég egyszer,
múltkor sírtam, azt hittem,
tisztára, hogy Úristen:
az életem veszett el.

Ha érdekel több Lackfi-vers, kutakodj ITT
 

A bejegyzés trackback címe:

Trackbackek, pingbackek:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.