A Monitor Blog újabb rovattal kedveskedik nektek, melyben saját magatokat is ajánlhatjátok olvasóinknak vagy ha érdekesnek találtok egy szubjektív alkotást, azt szintén figyelmünkbe ajánlhatjátok a monitorblog kukac postafiok pont hu címre. A "Blogszemle" rovat nem naphoz kötött bejegyzés lesz, hanem akkor amikor úgy gondoljuk érdemes a többnyire magyar blogoszféra képviselői közül szemezgetni. Nem feltétlenül objektív tényekről szóló posztot fogunk közölni veletek, szeretnénk különböző érzelmi tónusú alkotásokkal lazítani a napotokat, reméljük katartikus élményt hozunk napotokba!

Az első kiemelt poszt Prinzessin jogtulajdonát alkotja, a poszt címe "Szeretlek és gyűlöllek egyszerre"

"Az ember esendő. Sokszor hibázik, sokszor vétkezik, sokszor tesz olyat, amit nem lenne szabad. Bár próbál mindig helyesen cselekedni, nem tudhatja igazán, hogyan cselekszik. Hisz nem tudhatja mi a helyes.
Az ember hazug. Folyton hazudik önmagának, a másiknak, folyton áltatja önmagát, a másikat, csakhogy elkerülje az elkerülhetetlent, az igazság kiderülését. Mert az mindig kiderül. Ez az egyetlen, ami igaz ezekben a romantikus amerikai filmekben. Nem a happy end. Az sosem. Hanem az, hogy az igazság mindig kiderül.
Az ember gyenge. Még akkor sem hajlandó elfogadni az igazságot, amikor az már nem lehet nyilvánvalóbb. Még akkor is hisz az ártatlanságban, amikor már a bűnös sem. Még akkor is reménykedik, amikor már nincs miért.
Emberek vagyunk. Hiszünk, csalódunk és megbocsátunk. Hibázunk, bűnhődünk és reménykedünk. Szeretünk és gyűlölünk egyszerre.

Gyűlölnöm kellene téged, de nem tudlak. Pedig hazudtál, becsaptál, áltattál és megaláztál. Kihasználtál, a szívem, a lelkem, a testem és egész magam. Mégsem tudlak gyűlölni.
Összetörted a szívem, csak egy piciny vérző sebet hagytál ott és az ürességet a lelkemben.  A földbe tiportál és játszottál velem. Mégsem tudlak gyűlölni.
Nem hittem Istenben, nem hittem a Sorsban, még a szerelemben sem. Te éltettél, mert csak Te benned hittem. De elvesztettem hitem, mert tönkretettél. Én mégsem tudlak gyűlölni. 
Ahogy újjáéesztettél, úgy öltél meg. Nincs már szívem, ami dobogjon, üres a lelkem, ami a tied másikfele volt, nincs már hitem, ami nélkül az ember nem is létezhet, nincs semmim. Csak a testem van, ami üres. Neked adtam mindenem, s Te elvetted, majd durván eldobtad. S mégis hiába akarom, nem tudlak gyűlölni!
Sőt, még inkább ragaszkodom hozzád, s azt akarom, hogy Te karolj fel, Te élessz újjá, Te gyógyítsd be sebeimet, Te hozd vissza az életem, s vele együtt a fényt és a boldogságot. Mert csak Te lennél erre képes. Ahogyan csak Te tudsz ekkora fájdalmat okozni, úgy csak Te tudsz úgy szeretni, ahogy még senki ezen a Földön!
Tönkretettél. S én jobban szeretlek, mint valaha!"